Bomba ketyeg a ház alatt

briefcase-explosion__oPtGavi hallotta, hogy ketyeg a bomba időzítője. Sőt, nemcsak hallotta, de látta is a szerkezetet. Sőt, még azt is tudta, ki helyezte el az épület alatt dohosodó szűk, párás pincelukban. Furcsa módon még azt is megpillanotta, mikor két “sötétkalapos” férfi Inőf kezébe adta a ketyegő aktatáskát, majd suttogva utasították, hogy a legnagyobb elővigyázatossággal vigye le a pincébe, és rakja a sarokba. Ne rázza, ne dobálja, és főleg ne nyissa ki, mondták a kalaposok. Ezután ők jobbra, Inőf pedig balra távozott. A sötét, dohos pince történetesen balra volt. Gavi pedig mindent látott, hiszen a pinceajtóig követte Inőföt. Azt is látta, hogy Inőf nem tartotta be az utasítást és kinyitotta az aktatáskát. Először hitetlenkedve bámulta a „csupa-madzag, csupa-vezeték“ masinát, majd megrázta a fejét, és visszazárta a táskát. Látszólag nem érdekelte, hogy veszélyt rejt a sarokban ketyegő táska. Látszólag. Mondom, látszólag.

Gavi másnap reggel korábban ment munkába. Tudta, hogy a pincében ketyeg a bomba időzítője, de bízott benne, hogy lesz még ideje figyelmeztetni kollégáit. Először Ragyamnak magyarázta el a látottakat. Ragyam ráncolta a homlokát, majd széles mosoly ült ki az arcára. Megveregette Gavi vállát, és megkérdezte tőle, mit ivott az előző éjszaka. Gavi nem adta fel, és Iröthöz fordult. – Bomba van az épület alatt! – mondta. – Láttam! – tette hozzá. Iröt egy ideig bámulta Gavi száját, mintha további balgaságokat várna onnan előpattanni, majd hangosan hahotázni kezdett. Gavi ijedten fordult el tőle, de továbbra sem adta fel. Aznap tíz munkatársának mondta el a látottakat, ám a veszélyről egyszer sem maradt ideje beszélni. – Keveset aludtál? – kérdezte az egyik. – Lefőtt az idei pálinkád? – így a másik. – Te beteg vagy! – így a harmadik. – Te hülye vagy! Idióta vagy! Ilyen marhaságot sosem hallottam még! Méghogy bomba! Méghogy kalaposok! Méghogy Inőf! Nincs is pincéje az épületnek! Néhányan viszont csendre intették. Ilyetén módon: – El tudom képzelni! Kussolj, mert még nyakad töröd! A bombát azért nem nézem ki a „kalaposokból“! Gavi elszomorodott, és a munka befejeztével szépen hazament. Azon gondolkodott, hogy az érdektelenség, fásultság vagy a félelem bénítja le az emberek érzékszerveit. Lehet, hogy mind a három? Lehet, hogy több is van?

Másnap reggel a szokásos időben érkezett. Íróasztalán sárga, ragacsos hátú cetli éktelenkedett. – Inőf vár! Menj be hozzá, amikor megérkezel! Beszélni szándékozik veled! A végén az állt, hogy FONTOS! Csupa nagybetűvel, hogy Gavi is megértse, hogy ez egy FONTOS beszélgetés lesz. Összeszedte hát gondolatait, és bekopogtatott az iroda ajtaján.

– Ülj le! – mutatott Inőf a szoba sarkában álló székre. Hangjában a mérhetetlen szenvtelenség mérhetetlen tudatossággal vegyült. Ott táncolt kettejük között a levegőben. – A bombáról akarsz beszélni, Inőf? – kérdezte Gavi! – Mert mindent láttam ám! – tette hozzá. Inőf hosszasan bámult maga elé, majd mélyen Gavi szemeibe fúrta tekintetét.

Az egyik kolléga jelezte, hogy többedszerre is tilosban parkoltál az épület előtt! Hangja duruzsolt. – Egy másik kolléga pedig elmondta, hogy az épület bejáratától négy méterre dohányoztál, és erről fotója is van. Hangja szinte hangtalan volt. – Többen jelezték, hogy tetoválásokat viselsz a testeden, és esténként alkoholt fogyasztasz. Feltételezik azt is, hogy néhányszor kábítószeres befolyásoltság alatt viseled a munkaköpenyt. A szemeiden látják, az elmondásuk alapján! Hangja kiércesedett, és dörögve csapódott le a falakról. Gavi csak ült a sarokban, és hallgatott. – Erkölcsi felfogásunk, és az intézmény normái alapján úgy döntöttem, hogy a munkaviszonyodat felszámolom! Inőf az ablak felé fordult, miközben az ajtó felé mutatott. – Viszont látásra! – búcsúzott el.

Gavi csendesen felállt, és kilépett az ajtón. Egy percig sem fordult meg a fejében, hogy nincs is autója, sosem dohányzott, és csak ünnepnapokon fogyaszt alkoholt. Két dolog ketyegett gondolatai erdejében: a dohos pincében fekvő táska, és a nagy kérdés. Mikor robban az időzített bomba?

2016. 12. 13.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.