Egy remek ötlet

– Ez remek ötlet! – mondta Inőf, a menedzser, és megveregette Gavi vállát. – Alapjaiban orvosolhatja az oktatási rendszer betegségeit! – fűzte hozzá, majd visszaült az asztalához. Kintről narancssárga fény szűrődött be. – Most mehetsz!tette hozzá. Még ezer dolgom van! Pont egy fontos, határidős munka közben zavartál meg! –fordult a számítógép felé. Gavi sarkon fordult. A hóna alatt szorongatott – új ötleteit tartalmazó – paksamétát Inőf asztala sarkára helyezte. A menedzser az ajtó felé fordult, majd az előtte sötétlő klaviatúra bal felső gombjára kattintott. – Még ezer dolgom van!ismételte utolsó mondatát, és széles vigyor terült szét arca monitorvilágította felületén. Újabb kattintással a legutóbbb bezárt weboldal surrant a képernyőre, melyet Gavi érkezésekor kénytelen-kelletlen, muszáj volt bezárni.

Még ezer dolgom van! – mondta újra, és hahotázni kezdett. Naccerű, naccerű, kolléga! – utánozta elhangzott mondatát, és viccesen rekesztett fejhangon hozzátette: – Az ön ötlete alapjaiban orvoszolhatja az oktatási rencccer probbblémáit! Nem isz egyet, hanem minygyár mindet! Felnevetett, és fejét ide-oda ingatta. A nevetéstől folyni kezdtek könnyei, miközben egyre jobban belelovalta magát a szerepbe. Eközben a klaviatúrán kettőt kattintott. Majd én továbbítom a feletteseimnek! Hát persze, persze!

Miközben beszélt, hangja lassan megváltozott. Olyan méllyé vált, mint egy feneketlen kút. Szinte dörgött. – Majd pont te fogod alapjaiban megrázni a világot!mennydörögte. Rövid szünetet tartott, majd folytatta. – Kis hülye! Idióta barom! Kettőt koppintott a klaviatúrán. – Ha rajtam múlik, akkor hamarabb fogsz fejen állva pörögni, mint üdvözülni. Újabb kettőt koppinott. Marha!fűzte hozzá halkan. Homlokáról lassan eltűntek a sűrű ráncok. Helyüket tükörsima nyugalom vette át.

– Épp egy határidős munkában zavartál meg!ismételte csendesen saját mondatát. Azzal hátradőlt és feszült figyelemmel mustrálta a képernyőt! –Hol hibázhattam el?kérdezte Inőf a vibráló monitortól. Még sosem vesztettem „passziánszban“!

Odakintről narancssárga fény szüremkedett be, és terült szét az asztalon. Inőf maga elé húzta az asztal sarkán heverő paksamétát, és elegáns mozdulattal a szemetes kosárba ejtette.

2016-12-14

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.