Ludwig 25 pályázat

2015. július 25-i határidővel pályázatot lehetett benyújtani a Ludwig Múzeum Ludwig25 művészeti  kiállítása kapcsán. Ráhel, és én éltünk a lehetőséggel, meglátogattuk a MÜPA-ban található galériát. Az ott kiállított képek és egyéb művészeti alkotások közül kiválasztottuk a számunkra legmegfogóbbat, majd itthon nekiveselkedtünk, hogy írjunk vagy verseljünk a művel kapcsolatban szerzett intuíciók alapján. Az egyébként könnyűnek tűnő feladat igen nehéz volt, hiszen a helyben kiállított képeket, tárgyakat nem fotózhattuk le, vagyis a kiállításon szerzett benyomásainkat később kellett feldolgozni. A kép történetét sem olvashattuk el. Formai megkötés: maximum 25 soros vers vagy maximum 2500 karakternyi próza.

Alább a pályázatra írt versemet olvashatjátok. A kép pedig az, amiről a benyomásaimat szereztem.

Ezen a linken a kép valódi történetét is megtudjátok. →  Ludwig25

520_3006-p

Fényárnyék

 .

Gyermekszoba csendes mélyén bácsi áll a kiságy végén.

Arca feszes, szeme beszél, csillog ott, mit lelke megél.

Nyelve hegyén szavak ülnek, suttogássá csendesülnek,

Babafülbe penderülnek.

.

Az Élet szép! – hangja rezdül, szavain a béke csendül.

Éjszakánként szemem zárva, újabb hajnalt várva várja.

Mindent látok, minden itt van, Lét pihen a karjaimban.

Boldogság van minden napban.

 .

Felpillant az öreg, s igen, Élet csillog szemeiben.

Végignéz a csendes szobán, plüssállatok vidám hadán,

Gyermeklétnek bűvös báján, szendergő kis unokáján,

S mosolyog a szuszogásán.

…………………………………………………………………………………………………….

Sötét szoba csendes mélyén, bácsi ül a fénytől félvén.

Arca petyhüdt, szeme komor, teste feszült, lelke szomor.

Nyelve hegyén szavak ülnek, elhagyva azt megfeszülnek.

Szomor szavak megpendülnek.

.

Az Élet fáj! – kába hangja. Némán kong a Lét harangja.

Éjszakánként szemem nyitva, sötétségnek nincsen titka,

Mindent látok, minden tiszta, létezésem szűk kalitka.

Hisz boldogság az Élet nyitja.

 .

Felpillant az öreg, s igen, Halál vetül szemeiben,

Végignéz a szoba falán, képeinek komor hadán.

Halott párján, halott lányán, zord létének bús oltárán.

Életének romos várán.

2015-07-22

 Jelige: Csimax

Választott mű: Rejtett kép (Peter Ludwig) (1995)


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.