2012-01-29

Edushoz

LDEdushoz

 .

Egyedül vagyok. A magány ül szorosan

testemhez simulva. Alant a múlt sorjáz

részeg emlékeket rendezve szorgosan.

Felettem a halál kaszája színpompáz.

 .

Szürke a fénybe, setét a világosba

rángatja elmém öregedő sejtjeit.

A jövő gyönge mankó! Nincs mi átmossa

színtelen virágú szomorú kertjeit.

A múltam Te vagy, s féltve őrzött kincsem,

Néked szagolom dús, rózsaszín rózsáid.

Bimbódzó kerteden túl számomra nincsen

csodásb, lelkemmel ölelem pompás fáid.

Karod a karom, tested a testem.

Közös szemmel nézzük a világot,

s apró ujjaiddal boldogan festem

a sajátnak nevelt közös virágot.

 .

Szövevényes gyökerek lábaim,

s Te a barna színű, morzsás talaj.

Leveleid erdeit viselik ágaim

felejtve, mit lehullajtott tavaly.

Egyedül vagyok! A szobám hallgat.

Odakint remegve szipog a büszke nyír.

Lelkem a múlt lábosában kavargat

édes levest, s az emlékek közt sír.

 .

Zokog, bömböl, ordít, sikít.

Oldalán fetreng vitustáncot.

Nyakán pompás ékkő virít,

mélybe rántva az emlékláncot.

 .

Szeretlek, mert a májam vagy,

s én büszke epeként epekedek.

Szeretlek, mert a szíved nagy,

s én együtt dobbanhatok Veled.

 .

Szeretem orcád halvány pírját,

hiszen közös hév festette oda.

S fájom lelked összes kínját,

melytől szerelmed is oly tétova.

 .

Szeretem szertelen rendszered,

mely rendszer nekem elvtelen.

S rendszerető rendszer Neked,

eme szertelen rendszer Velem.

 .

Szeretem szemed éber lángját,

és pillád álomba rebbenését.

Szeretem lelked büszke várát,

Melynek falába én lépcsőt vésék.

Szeretlek! Szeretlek, mert a lelkem vagy,

S benned nem lelem csalódásom.

Szeretlek! Szeretlek Téged, mert el nem hagy

A létbe vésendő Valló Másom.

 .

 Csizmadia Gábor

 2011. január 29.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.