2012-12-25

Egyetlen este

Egyetlen este.

Az utolsó levél is földre hullik,

odalent rothadó társakra talál.

Az idő kietlen ködpárán csúszik,

s vízszagú nyirkot liheg a Halál.

.

Kopasz koronán kuporog az elmúlás.

Rút arcára kaján vigyorgást mázol.

Vajh hová tűnik a gyermeki kacagás,

nyári rét, hol pajkos szellő viháncol?

.

Minden szürke, minden setét és béna,

minden áll, minden fekszik és fáradt.

Minden komor, minden komoly és néma,

minden sekély, minden szomor és bánat.

.

Semmi a virág, semmi az illat és színek,

semmi a rét, semmi az erdő és mező.

Semmi az élet, semmi a szépség és ízek,

semmi a lét, semmi a mosoly és erő.

.

Reped a burok, a magzatvíz sűrű festék.

Látlak Téged, Anya! Szülöd őt ordítva.

Nyalod és csodálod varangyos kis testét,

arcát a hazug égbolt felé fordítva.

.

Minden a gyilok, minden a bűn és szitok,

egy esztendőnyi vérengzés nyom a latban.

Minden az álca, minden a csend, a titok.

Csalás és hazugság minden pillanatban.

.

Anya! Megszülöd, szoptatod a dedet.

Szívedhez szorítva húzod testét ölbe.

Karácsonynak hívod, és becézgeted,

a hazugságnak dőlve görbe tőrbe.

.

Megszületik a Karácsony, minden évben.

Szeretet a teste, lelke és vére.

Megfogan, fejlődik abban a reményben,

hogy rátalálhat igaz emberére.

.

Évnyi gyűlöletre, egy napi szeretet,

évnyi hazugság, estényi feloldozás.

Évnyi álságra, szeretet a felelet.

Hazug e szeretet, pokolnyi fortyogás.

.

Fáradt vagyok hozsánnázni, rest a harcra,

mögöttem immár sok-sok karácsony kacag.

Egy napi szeretet a Sátánnak arca,

a Karácsony ékes vára oly roskatag.

.

A szürke erdőt kendőbe rejti a köd.

Megszületett a kisded, kezében lámpás.

Jóságos lelkével fejünk felett őrköd,

béke a szemében, ajkain kiáltás.

.

Mit látsz, gyermek? Szádat nagyra miért tátod?

Egy esztendőnyi rémség bénítja lelked?

Csak nem a Szeretetnek mezejét látod,

Hol a Hazugság ezres nyájat legeltet?

.

Minden birka beszél, bégetésnek hallod.

Minden birka szeret, gyűlöletnek vallod.

Minden birka üde, kifacsart a teste.

Minden birka jótét a hasznot keresve.

Minden birka elmés, agyatlannak látod,

Minden birka rigó, hangtalanul tátog.

Minden birka érti, ám úgy látod, csak mondja.

Minden birka nyüszít, csak neki van gondja.

Birka, ha megcsókol, kitépi a nyelved,

boldogságod láttán áthúzza a terved.

.

Hiszen e birkanyáj nem is nyáj igazán,

inkább egy csapatnyi vérre gyűlő sakál.

Vagy egy esztendőnyi emberiség talán,

ki egyetlen napnyi Ígéretre talál?

.

Az ígéret Te magad vagy bús Karácsony!

Szeretetből fogant szerencsétlen kisded.

Boldog arccal kapaszkodsz a börtönrácson,

pedig Te vagy rab, s rázod a bilincsed.

.

Sírsz az ablakrésben, szabadulni vágyol.

Könyörögsz, rettegve remeg ölnyi tested.

S ím az ember szeret, csak neked varázsol,

egy napnyi szabadságot, egyetlen estet.

.

Karácsony! Egy nap is épp elég belőled.

Hazugságra várunk megbocsátást Tőled.

Esztendőnyi csalást, évnyi gyűlöletet

tömlöcöd aljára derékaljnak veted.

.

Elmondom hát, Kisded gondolatom Néked.

Szabadság, és szeretet ostoba elmélet.

Évente megölünk, majd várjuk születésed,

hogy csak egy estét láss, ne az egész évet.

.

2012-12-22


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.