2011-11-30

Egyszer megteszem

duivel.

Egyszer megteszem, hogy kibújok

a takaró sötétje alól, Neked!

Emberneked!

Rámpillantsz majd, én felkelek,

s Rád uszítom a mélyben búvó

szörnyeket!

 .

Azt látod majd rajtam, mit sosem,

addig sohasem látott szemed.

Takaró fedett.

Eléd állok, lágy kelmékbe bújok,

markomban ideg, testemben gyilkos

Ösztön suhog.

 .

Hátrálsz a hűvös falig, s riadtan

rebeged Nekem: Ördög, Ördög!

Én rád üvöltök,

s eléd hányom mocskos tömlöcöm,

hol a takaróm mélyén oly régóta,

magányosan őrködöm.

 .

Kérlelsz majd, bújjak vissza, hiszen

ez a teremtmény nem én vagyok.

Ám szemem felragyog.

Pengém beléd váj, s mire vágyok:

minden gyűlölt hazugságot Én

kardélre hányok!

 .

2006. január 8.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.