2011-11-25

Emberek 1.

Emberek 1Két boríték parkolt a levelesládában. Az egyikben – a mérete miatt – csak reklámújság férhetett el, a másikban pedig bármi lehetett. Gavi felemelte a nagyalakú borítékot, és fény felé tartotta. A címoldalon tisztességes darab disznókaraj vigyorgott, alatta szabálytalan csillagformába foglalták a „soha nem látott” jó árat. Gavi feltépte a boríték száját, és óvatosan kiemelte a „soha nem látott” jó áraktól hemzsegő reklámújságot. Az újság címoldalán karaj, vörösbor, pelenka, macskatáp, vécétisztító, és fenyőfadíszek köszöntötték. A férfi kisimította az értékes postai küldeményt, és hűtőmágnessel a hűtőszekrényre stabilizálta. Fejben máris tervezni kezdte, mikor szerzi be a termékeket, a reklámújságot kibocsátó üzletben. Miközben gondolatban sütni kezdte a rántott karajt, kortyolni a reklámáras minőségi vörösbort, bepelenkázta a nem létező gyermekét, táppal jutalmazta szívből gyűlölt macskáját, és kefével a vécé kávájára kente a vécétisztító masszát, miközben a harmadik kezével díszítette a képzeletbeli fenyőfáját, nos eközben tudattalanul babrálni kezdte a másik, akármit tartalmazó borítékot. A perforáció mentén lassan feltépte, és a konyhai pultra öntötte a tartalmát. Elégedetten konstatálta, hogy színes nyomtatványok pihennek előtte, azonban hiába kutatta a vörös csillagformákba foglalt hihetetlenül alacsony árakat, sehol sem találta őket. Ujjaival szétválogatta a színes, és fekete-fehér papírokat. A válaszborítékot hanyag mozdulattal a konyhafiókba söpörte, a számlák, és régebbi reklámújságok közé mondván, valamire még használható lesz. Például a szorgos munkával összegyűjtögetett reklámkuponok visszaküldésére, vagy a karácsonyi üdvözlőkártyák továbbpostázására. Vagy tudja a frász. Fél szemmel átfutotta a színesebb nyomtatvány szövegét, azonban semmi érdekeset vagy megvásárolhatót nem talált benne. Vélhetően a fekete-fehér lapot kellett volna a válaszborítékban visszaküldeni, mivel ott különböző karitatív szervezetek és alapítványok nevei szerepeltek szépen egymás alá sorakoztatva. Gyermekélelmezés, gyermekvédelem, öregek otthona, szívalapítvány, rákos betegek segélyezése. Csupa – Gavi számára – érdektelen információ. Ráadásul a válaszborítékon nem látott válaszbélyeget sem, így hát „küldi a fészkes kismadár” felkiáltással az egész paksamétát a szemeteskukába hajította. A hűtőszekrény felé fordult és kezébe vette az élénk színekben pompázó reklámújságot. Újra és újra átfutotta, majd óvatosan kihúzta a konyhafiókot. Felemelte a válaszborítékot, és a legújabb keletű reklámkiadványát alácsúsztatta. Ekkor vette észre, hogy a boríték használhatatlan. Valami „eszement” ökör a bélyeg helyére nyomtatta a következő szöveget: – Köszönjük, hogy az Ön nevében, a mi pénzünkből eljuttathatjuk kedves felajánlását a rászorulóknak! Díj hitelezve. – állt alatta. Gavi csalódottan megrázta a fejét. Akkora bélyeget nem készítettek még a földkerekségen, amekkorával ilyen hosszú szöveget képes lenne leragasztani. Felemelte a kuka fedelét, és az imént kidobott nyomtatvány tetejére hajította a borítékot.

Kapcsolat: Egy óriásvállalat karácsonyi ajándék gyanánt, kereskedelmi partnerei számára karitatív célú „felajánló” levelet nyomtattatott. Ebben a küldeményben a címzettek néhány kedvezményezett alapítvány számára saját nevükben tehettek felajánlást. A felajánlott összeget az óriáscég adományozta, vagyis a címzettnek össze-vissza annyi dolga akadt, hogy bekarikázza a kedvezményezett nevét, és a postaládába pöccintse a levelet. Kétezer levelet küldtek kétezer kereskedelmi partner számára, és várták a válaszleveleket. Hiszen csak egy karika, és egy postaláda választotta el a rászoruló, szerencsétlen embereket a karácsonyi adományoktól. Egy hónap leforgása alatt 209 darab levél futott be a mamutcég postafiókjába. 209 a kétezer ingyenes felajánló küldeményből. Hiába, emberek vagyunk!

2003. december 13.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.