2011-11-25

Emberek 2. – Jézus második eljövetele

Emberek2Jézus megállt az aznap meglátogatott harmincötödik bevásárlóközpont parkolójában, és körbepillantott. Emberek sokasága vette körbe. Rájuk mosolygott, azzal a végtelen jósággal, ami már előző földi látogatásakor is híressé tette. Talán a mosolygásra szánt idő felénél járhatott, amikor hátának ütközött egy zöld színű bevásárlókocsi. Értetlenkedve, ám szeretettel szívében megfordult. Mögötte hatalmas méretű férfiember tornyosult, kopasz fején fülhallgató éktelenkedett. A szemeiben szikrázó sárga parázs majd leégette Jézus ritkás szakállát. Megbocsátása jeléül karjait széttárta, és alázatosan másodszor is elmosolyodott. A torony ekkor megszólalt: -Sietek te szerencsétlen! Nem látod, hogy a bevásárlókocsi-parkolóban állsz? Azután mondott még valamit, amit Jézus nem értett, hiszen valamiféle külvárosi szlengben lengett felé. Mosolya hőfoka kissé alábbhagyott, azonban megbocsátással tekintetében odébbállt. – Talán nem ismerte fel e földi halandó. Hiába! – gondolta. – A karácsonyi rohanás!

Jézus belépett a bevásárlóközpont kapuján, és álmélkodva nézte a színes forgatagot. Egymás után suhantak el mellette az emberek. Néha valaki arrább tessékelte, néha áthajtottak a lábain. Néhányan messzire húzódtak tőle mondván: – kopott a gúnyád, nézd meg anyu, milyen cipője van a bácsinak, vagy hordd el innen azt az ápolatlan irhádat. Válaszát, azonban senki sem várta meg. Pedig mély alázattal hangjában csak annyit akart mondani, hogy Ő Isten fia, és csak azért érkezett újra a földi halandók közé, hogy az emberek fejében helyére tegye a karácsony fogalmát. Járt-kelt az élelmiszerkupacoktól terhes bevásárlókocsik között, és nézte, mit művelnek az emberek az Ő nevével takaródzva. Vették, mint a cukrot. Ott feküdt műanyagszénájú, fröccsöntött jászolban, és „papír Mária” karján. Kacagva tekintett le a műanyag fenyőfákat tároló dobozok tetejéről, a koffeinmentes kávék zacskóinak bal csücskéből, az olcsó marhafelsálat védő fóliaborításról. Látni vélte magát, és mennyei családját az epres ízű kondom dobozán, a két ó betű közepéből vigyorogva, a „négytől-kilenc kilóig” nadrágpelenka tépőzárján, a bébiuborkás üveg tetején. Továbbá a kutyaeledel-konzerven pillantotta meg Mikulást, jobban mondva a címkén lihegő kutya volt maga Mikulás, Gábriel arkangyalt a bugyirózsaszín csomagolású olcsó szaloncukron, Szűz Máriát pedig egy felhúzható, kínai gyártmányú betlehemben. Miközben tanulmányozta földi megjelenítéseit, tizennégy alkalommal került a földre. Ettől kialakult némi déja vu érzése, ellenben a bevásárlóközpont nem hasonlított Jeruzsálemre, a tejrészleg pedig a Via Dolorosára, esései pedig egy kicsit sem emlékeztették a római kori stációkra. Az első hét alkalommal egyszerűen hatalmas ételkupacokat szállító zöld járművek ütötték el. Kétszer került bele termékhiányból adódó vitába, melynek verekedés lett a vége. Egy alkalommal akciós tejet tartalmazó raklapot ejtettek a lábára. A maradék eséseket szemtelen gyermekek indukálták. Az egyik például kéken foszforeszkáló fénykarddal szúrta hasba, egy másik pedig G.I.Joe tajvani gyártmányú, bakelitszínű karabélyával lőtte meg isteni eredetű nemi szervét. Tulajdonképpen ekkorra már teljesen elolvadt arca híres mosolya. Jézusnál betelt a pohár. Senki sem ismerte fel, holott ott vigyorgott az akciós, karácsonyi csomagolásokon. Nem érezte, hogy nyugodt szeretet töltené ki a bevásárlóközpont karácsonyi auláját. Viszont kényszerűséget, agresszivitást, alakoskodást, hazugságot, biznisz-szagot lengetett a légkondicionáló berendezés keltette szél. Jézus nem látta saját magát a pillantások mögött, csak az anyagi valóság itatta át az emberek viselkedését. Nem látott kiutat, hiszen egyetlen tanítványféle sem csellengett az élelmiszersorok között, de jelenlegi állapotában még egy Júdással is kiegyezett volna.  A földre kuporodott és hallgatagon bámulta a karácsonyi forgatagot. Szemei előtt akciós pontyok, „csak most, csak Önnek” feliratú karácsonyi mosóporos dobozok, „hihetetlen” árú, három rétegű vécépapír gurigák, nyalókákat nyaló gyermekek, és kávéval összecsomagolt Mária gyertyaszobrot szorongató petyhüdt öregek cikáztak. Jézus rövid idő múlva már nem látott semmit, csak elrévedt régi tanításaiban, ahol az igazi érték a lélek tisztasága, és a szív hite volt. Úgy érezte, hogy kétezer éve még érdemes volt meghalni az emberek bűnei miatt. Ellenben most, a mai nap meglátogatott harmincötödik bevásárlóközpont forgatagában, a zöldséges-stand és a halpult között ülve, megroggyant saját hite is. A saját, isteni hite. Hiszen nem talált meghallgatásra, letaposták tanításai értelmét, és egyetlen emberrel sem volt képes szemdialógust folytatni. Egy könnycsepp buggyant ki jobb szeme sarkából, majd lecsukódtak szemhéjai. Jézus meghalt.

Az utolsó kép egy igazi karácsonyfa zöld ága volt. Az utolsó, elméjét kitöltő zönge egy kisfiú hangja volt, ahogy mamájához szólt: – Mama, segítsünk szegény Jézuson!

 

2003. december 23.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.