2011-11-29

Észrevétlen

Észrevétlen.

Vonalzó szerkesztette sorban

Állnak a bakák peckesen.

Vannak vagy százan a szálló porban,

Nem illik rossz szó egyre sem.

 .

Mind fekete bajszú legény,

Csizmasarkuk nadályként tapad.

S szemükben csillog a csalfa remény,

Tán a sorban észrevétlen marad.

 .

Ropog a kavics talpuk alatt,

Forognak, mint a szélmalom,

De a vigyázz parancs csöndet arat,

Mint a temető széli sírhalom.

 .

Ebédjüket mogorván elköltik,

Egyszerre csorog a gyomornedv,

S ha fáradtságra a jó bort töltik,

Egyszerre oszlik a komor kedv.

 .

Ám ha szemükre libben a közös est,

S a gyertya rúdja csonkig ég,

Lehajló pillák mögött rögvest,

A közös álom porig ég.

És lesújt a bárd, csont reped.

A mészáros izma megfeszül.

A részeg ács a tetőn reked,

Ha a létra a faltól földre dűl.

 .

Tésztát gyúr a pékizom, rémes

Súlyú zsákból liszt tolul,

S dómként áll a sárga krémes,

Ha a cukrász sütőjében alkonyul.

 .

S paripa poroszkál a porban

A csikós körül körbe-körbe.

S bárány vérez szűk akolban,

Juhásznak dőlve görbe tőrbe.

S számtalan álom kél az útra,

Bejárva jól ismert világot,

S élik át létük újra meg újra,

Vízzel itatva a vadvirágot.

 .

Ám a hajnal hörgő hasadása

Elriasztja a félénk vadat,

S mindenkinek lesz egy mása,

A sok magány így együtt halad.

Mind fekete szemű magyar legény,

Sötét hajuk közös légben leng.

Ám szívükben kél a kósza remény,

Amint a horizonton est dereng.

 

.

2003. december 16.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.