2012-02-10

Harmadik fejezet – utolsó szakasz

Fül3:4.

Woodbridge, május 10. este

 Henn kocsmájában néma csend honolt, holott a szokásos hétköznapi seregnél sokkal többen tértek be ezen a májusi estén. Mindenki azt tervezte, hogy akár este tízig is várnak, és ha muszáj, akár tíz palack sört is felhajtanak, de mindenképpen bevárják a Sátánt. Hátha pont a Madison bárban óhajt testet ölteni, és majd pokolra viszi a hitetleneket. Aki csak tudott, felszerelkezett egy-egy otthoni kegytárggyal, és a feszület mindenki farzsebében ott lapult. A kocsmáros ravasz módon azt eszelte ki, hogy amennyiben kimaradna a mumuslátogatás, akkor majd ő maga produkál ajtókicsapódást, “ablak-ripityáratörést”, áramkimaradást. Sőt, ha a technika engedi, tovasuhanó, sárga fényeket is. Két fia készen állt a produkcióra. Azzal bízta meg őket, hogy este zárás előtt  két oldalról bekerítik a kocsmát, egyikük belöki az ajtót, miközben apjuk a pult alatt kicsapja a biztosítékot. Mike, a nagyobbik fiú azt  a feladatot kapta, hogy amikor döngve kivágódik az ajtó – lehetőleg szájon vágva a mögötte ülőket – baseball ütővel beveri a csapolópult mögötti ablakot, és petárdát hajít az erdő irányába, mely még a levegőben kialszik. Henn délelőtt kiszámolta, hogy ez a produkció napi háromszoros bevételt hozhat a konyhára, és rövidesen lecserélheti a kopott furgonját egy vadonatújra.

„Terveink arra valók, hogy a véletlenek szerint cselekedjünk”. Ez a mondás ezen az estén is beigazolódott. Lágy muzsika szólt a kopott wurlitzerből, a beszélgetés is csendesen folydogált, hogy mindenki lássa, és hallja a jelenést. Hat órakor a kocsma faliórája nagyot koppant. A második ütésnél a zenegéppel együtt hirtelen elcsendesedett. Az ajtó felpattant és szédületes erővel a falnak csapódott, felborítva két nehéz bárszéket. A székeken megtermett favágók söröztek, ám az ütéstől tompa puffanással ők is a sarokban végezték. A “jelenés” egy szempillantás alatt a kocsmáros fia által őrzött ablakon keresztül a szabadba száguldott, de fénycsíkot ezen az estén sem produkált. A tömeg rövid ideig döbbenten nézett a „Sátán” után, majd csöndes duruzsolás töltötte be a légteret.

 – Láttátok ezt? – kérdezte mérgesen Henn – Ma hamarabb jött, hogy a fene egye meg!

Az emberek áhítattal bámulták a szétrobbant üveget, mindenki a zsebeit tapogatta, ahol a feszületek lapultak. Hosszú másodpercekig motyogva ültek a helyükön, majd a többség elindult hazafelé.

– Emberek! – kiáltotta kétségbeesetten a kocsmáros. – Mit tesztek? Hova mentek? Nem tudtátok, hogy visszafelé is betér a Sátán?

Senki sem válaszolt. Rövidesen kiürült a kocsma.

Styron-farm, este hat óra után

– A lovász hol van? – kérdezte Mr. Styron, mikor végre sikerült életet lehelnie Sarahba.

– Nem láttam egész délután! Talán kiment lovagolni a Pillow farm melletti erdőkbe! – válaszolta Sarah, majd tekintetét Williamébe akasztotta. Rövid ideig egy lénnyé váltak, gondolataik közös pontban találkoztak. Sarah szólásra nyitotta volna pirosló ajkait, de a férfi rátapasztotta mutatóujjának begyét, és mélyen az asszony meleg, barna szemeibe nézett, ahonnan saját, gömbölyű arca pillantott vissza rá.

– Te, ne gyere be! – suttogta William, és megszorította Sarah fagyos kezeit. – Hidd el, egyedül is elintézem!

A nő nagyot sóhajtott. Dús keble hozzáért a férfi melléhez, majd szorosan hozzásimult és átölelte derekát. Így álltak volna az idők végezetéig, de a lovak vészjóslóan felmordultak az istállóban. Hangjuk úgy zúgott, mint a repülőgép-motorok. William sietősen lefejtette derekáról Sarah karjait, s határozott léptekkel az istálló melletti sufni felé indult. Lassan benyomta a fészer olajozatlan faajtaját, mire az  fájdalmasat nyikordult. Lámpafény nélkül is pontosan tudta, hova kell lépnie, hogy a szemközti falon pihenő fegyverhez jusson, így nem is tett kísérletet, hogy a fali csavaró-kapcsolót kitapogassa. Óvatosan leakasztotta a duplacsövű Mausert, mely rövidke bőrszíjon lógott a fogason. A port kifújta a csőből, és a satupad fiókjából töltényeket vett elő, melyek közül kettőt a puskába, kettőt nadrágzsebébe csúsztatott. A fészerből kifelé tartva az asszonyra pillantott, aki egy tapodtat sem mozdult a terasz sarkától. Könnyed mozdulattal a terméskőből kirakott, repkénnyel befuttatott terasz szélére ugrott. Két gyors lépéssel az ajtónál termett. A puskát kibiztosítva a nappaliba osont. A bejárat melletti összes villanykapcsolót felkattintotta, majd az étkező következett. Egy teremtett lélekkel sem találkozott a két helyiségben. A fal mellé simulva az emeletre vezető lépcső első fokára lépett.

 

.

Woodbridge, este 6 körül

A seriff irodájában megcsörrent a telefon. Hosszú ideig jelzett, majd elhallgatott. Alig telt el öt másodperc, újra megcsörrent, de hasztalan. A seriffnél rég elmúlt a fogadóóra.

.

Berry mélyen aludt. Ariane sokáig mustrálta a férfi kisfiús arcát, fekete, göndör haját, de nem volt szíve felébreszteni csipkerózsika-álmából.

– Adok még tíz percet! – mosolyodott el az asszony, és könnyek szöktek fekete szemeibe.

– Annyi pont elég a kurafinak! – vigyorodott el Dorr, s az ágy másik sarkába libbent. – Hidd el, nem tétlenkedik, kisanyám!

.

Brooklyn, Madison-utca, este hat óra

 Greenstein és Fabrizio némán ültek Erik lakásának halljában és a délután előbányászott adatokat tanulmányozták. Greenstein előtt egy üveg Labbath feliratú kanadai sör állt. Monti beérte egy nagy pohár hideg szódavízzel is, mivel gyomra ádázul hadakozott az alkoholtartalmú folyadékok ellen. Az asztalt kis kupacokba rendezett nyomtatványok borították, melyek Paula Snider és Dorothy Sampson összes, említést érdemlő adatát tartalmazták. Greenstein Snider, Monti pedig Sampson aktáit olvasta fel hangosan. Paula harmincegy, Dorothy harminc éves volt, teljesen eltérő érdeklődési körrel. Ráadásul Paula nem is New Yorkban született. Egyetemi éveit Berkeleyben töltötte és ott is diplomázott. A két rendőr csalódottan forgatta a kezeik ügyébe eső nyomtatott szövegeket, majd Greenstein újabb sörért baktatott a konyhába. Félúton járhatott, mikor Fabrizio lelkendező hangja megállította.

– Erik! Figyelj csak egy pillanatra! Van itt valami! Paula Snider fél évig ugyanabba a középiskolába járt, mint Sampson. Ide Brooklynba. Az áll itt – tartotta feje fölé az iratköteget -, hogy egy évvel fölötte végezte a tanulmányait. Ehhez mit szólsz?

Greenstein válla felett visszapillantott a diadalittas őrmesterre, majd átlépve egy méretes szennyeskupacot, folytatta útját a hűtőszekrény felé.

– Lószar! – dörmögte maga elé. – Egy rakás lószar! De ezen a nyomon indulunk el.

 .  

            St. Paul, Styron-farm, este negyed hét

Sarah hosszú percekig mereven figyelte a bejárati ajtót, és az alsó szinten fényárba borult nappalit, de se hangot, se fegyverdörrenést nem hallott. Acélos kezek markolászták gyomorszáját. Olyan erős félelem járta át zsigereit, hogy moccanni sem tudott. Combizmai megremegtek. A levegő hőmérsékletét kora novemberinek érezte. A fák lombkoronája azonban halványzölden pompázott, és a terasz tövében sárga szirmú nárciszok díszlettek. Nyugalmat erőltetett magára és csakhamar alábbhagyott heves reszketése. Óvatos elindult, és felkapaszkodott a terméskő-teraszra. Úgy érezte, hogy a ház alapjai egy röpke pillanatra megmoccantak, ezután újra rezzenéstelen csend telepedett az épület szürke tömegére.

A Nap lassan a háztető mögé bukott, kísérteties napfogyatkozást imitálva és koronát vont a magasba törő kémény köré. Sarah a glóriára pillantott, amitől meglepő módon nyugalom és béke szállta meg. Felgyorsította lépteit és bátran a hallba toppant. Williamnek se híre, se hamva. Átsietett a konyhába, s a hűtőszekrény mellett álló emeletes polcrendszerről leemelt egy speciális pengéjű csontozókést. Papucsait lerúgva lábujjhegyen visszaosont a nappali fényben úszó hallba, és az emeleti csigalépcső tetejére pillantott. Odafent néma csend és félhomály derengett. Sarah bátorságot pumpált végtagjaiba, s remegve ugyan, de töretlen tempóval felkaptatott a csúcsra. A hálószoba riasztó szürkeségbe burkolódzott. Jobbra, a hatalmas franciaágyon kabalaállatok üldögéltek. Többségük piros, szürke, fehér és sárga színű elefánt volt, de a fóka, az oroszlán, egy piros lábú sirály is ott kuksolt az ormányosok népes táborában. Sarah az ágy melletti állólámpához osont, s felkapcsolta. Az apró gomb ugyan átbillent, de az izzó áram nélkül maradt. A nő ijedten hátrafordult, de az ég adta világon semmi szokatlan nem fogadta. Lassan megkerülve a hálószoba közepére helyezett trapéz formájú asztalt, a fürdőszoba-ajtó mellett álló fésülködő asztalhoz sietett. Alig tett két lépést, mikor lába lágy kupacba botlott. Rémületében hangosat sikkantott. Lábai elé meredt, s igyekezett beazonosítani a tárgyat. Szíve legmélyén érezte, tudta, hogy férje fekszik a szőnyegen. Az asztalon álló elemes lámpával a halomra világított. William tágra nyitott szemmel a plafont bámulta, kezei görcsösen markolták a szoba sűrű félhomályát. Sarah szemeiben indulat parázslott fel, s felemelkedett a halott férfi mellől. A félelem úgy illant el szívéből, mint a hajnali pára.

– Itt vagyok én is! – üvöltötte artikulátlanul. – Gyere elő és nézz a szemembe, te állat!

Válaszra várva körülkémlelt, s az elemlámpát magasan a feje fölé emelte, így az egész szobát bevilágította a halogén izzó. Néhány lépést tett a franciaágy felé, mikor nyakát hirtelen hűvös légáramlat csapta meg. Lassan hátrafordult, s ezen az estén már második alkalommal járta át a borzongás. Fekete csuhás alak állt a tusolófülke ajtajának támaszkodva, kapucnija alól fénylő szempár meredt rá. A két szem, mint két apró kénkő, egyenesen az asszony lelkébe pillantott. Sarah az asztalra helyezte a lámpát, közben képtelen volt kiszakadni a férfi tekintetéből. Sosem találkoztak, mégis átkozottul ismerősnek tűnt. A fésülködőasztalon heverő tárgyak között a halogénlámpa lassan imbolyogva eldőlt, s tompa puffanással a padlót borító selymes szőnyegre huppant. A fénycsóva egyenesen az ajtófélfának támaszkodó férfi lábát világította meg. Sarah erőnek erejével kiszakította pillantását az izzó szemekből, és az árny lábaira vetette tekintetét. Újabb borzongás futott végig testén. Se cipőt, se nadrágszárat, de még egy elővillanó zoknit sem látott. A fénysugár akadálytalanul hatolt át a szellem testén.

Woodbridge, Wilson háza

Ariane türelmetlenül ácsingózott a televízió előtt, s hol a híreket, hol a megterített asztalt figyelte. A televízióban egy amerikai riporter, és Sting szikár alakja tűnt fel. Ariane elfordult a televíziótól. Elindult Berryt ébreszteni.

 .

Styron-farm

Sarah tekintete végigtérképezte az áttetsző testet, majd a férfi szemeibe pillantott. Most jött csak rá, hogy furcsa, de a lénynek nincs arca. Közelebb húzódott a fürdőhöz, jobb keze szinte elfehéredett, ahogy a csontozókést markolta. Igyekezett elnézni a férfi mellett, de pokoli mód nehezére esett. Az árny komótosan megmozdult, kezében éles, hosszú tárgy villant, mely leginkább egy hatalmas kötőtűre hasonlított. Sarah maga elé rántotta a csontozókést s a férfi felé döfött. A szellem hideg szellőt maga után húzva kecsesen félreugrott, így a szúrás elszáguldott teste mellett.

.

Woodbridge, Wilson háza

Ariane megállt az ágy mellett, s a mély álomba zuhant férfit mustrálta.

– Már egy órája csak alszik! – gondolta az asszony, mire John Dorr a hátára fordult s felnyerített.

– Mire gondoltál cicababa? Nem tudtad, hogy dolga van?

– Szeretlek Berry! – suttogta Ariane, s közelebb hajolt a férfi arcához.

– Azt el is hiszem, Kisanyám! – nyihogott Dorr.

– Csak az igazi férfi bánik így a fegyverével! – válaszolta Dorr, és Ariane szoknyája alá bújt. – – Hű, de lennék Berry helyében! – röhögött fel, majd nyelvét kinyújtva nyalogatni kezdte az asszony belső combjának lágy bőrét.

Az asszony közelebb lépett az ágyhoz, s megcsókolta Berryt. Az első érintésre felpattantak Berry szemhéjai. A pupillák tűfejnyire zsugorodtak.

.

Styron-farm

Sarah a lény felé fordult, miközben tőrét lefelé fordította. Az első adandó alkalomra várt, amikor majd az árny nyakába márthatja. Toporogva három lépést tett a lény felé, aki megpördült tengelye körül és hirtelen Sarah előtt termett. Sárga szemei vakító fénnyel tündököltek, s olyan sűrű gonoszság áradt belőlük, hogy az asszony halálra rémült. A stilétó hideg pengéje végigsimította mellét, majd megállapodott a gyomorszájnál. Sarah becsukta szemeit és várta a fájdalmat, amint a penge folyadéktól duzzadó szöveteit, és mellhártyáját átszakítva, hegyére tűzi dobogó szívét. Éveknek tűntek a másodpercek, ahogy várt a halálra. Állt és várt.

.

Hirtelen megszűnt a penge hideg érintése. Sarah tágra nyitotta szemeit. A Lényt a föld nyelte el.

 

folytatás a weblapon

 

Adatvédelem

“A Fül” című regényt szerzői jog védi.  Ez a dokumentum magáncélokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz változtatás nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással szabadon másolható, terjeszthető. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetén a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni.

Copyright©”A Fül”Csizmadia Gábor


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.