2011-12-07

Hobbijaim

Sima áttekintés, nincs kronológiához kötve. Az biztos, hogy fáj róluk beszélnem, hiszen szinte mindegyik hobbim olyan sebességgel iramlott el az életemből, mint hibás agancsú szarvasbika a vadász puskája elől. Egy jelentős részt – a motorokat már megemlítettem, hiszen roppant módon inspiráltak a mozgásra, új dolgok felfedezésére, az írásra. Magát az írást nem sorolom a hobbik közé, hiszen lételemem. Rövid leírások következnek hobbijaimról a múltban, jelenben és a jövőben. A futásról, mint mindennapjaim részét képező tevékenységről itt nem írok, hanem a kezdőoldalon találod meg írásaimat a LegalDrog Store menüpontra vagy a treffre→  kattintva.

—————————————————————————————————

Kőzetek gyűjtése

Kőzetgyűjteményem hasonló

Kőzetgyűjteményem hasonló

Komoly kőzetgyűjteményem van. Komolyabb, mint ami egy standard földrajztanár imidzséhez passzol. Még a főiskola alatt fertőzött meg ez a betegség. Az ország szinte valamennyi kőbányáját végiglátogattam. Alginitem is van :), ami azért kevés kőzetgyűjtemény része. Legkedvesebb csoporttársammal, későbbi barátommal – Ipolyi Tamással (aki azóta az ország egyik legnevesebb csontsebész-állatorvosa lett) valamennyi kirándulásunk alkalmával zsákmányoltunk a helyi geológiai viszonyoknak megfelelő kőzetanyagból. Egy idő után nem fért el a polcokon, konzolokon, szekrényeken – kifolyt a házból. Teljesen felesleges gyűjteménynek tartom. Maximum inspiráló lehet egy következő nemzedék számára. Így látom ma. Persze mélyen legbelül tudom, hogy valami oka van, hogy már nem érdekelnek.

—————————————————————————————————

Kertészet

A kert hátsó fertálya

A kert hátsó fertálya

Maximum mánia, mint hobbi. Nyáron a kertünk olyan, mintha komoly pénzből finanszírozott kertész dolgozna a gyepen. A tuják és egyéb örökzöldek, valamint a párba ültetett nyírfák gondolata nem hiszem, hogy az én fejemből pattant ki, és kerültek jól iszapolt gödörbe, de ez nem változat a tényeken: “angol” kertünk van vagy legalábbis angolos. Jelen állapotban a növényzet csupa sudár fából, és csodás bokorból áll, így nagy ritkán kimegyek és közibük ülök, mint egy nagy tesó a kisebbek diavetítős műsorán. Nem mondom, szeretem a kertet. Mind a mai napig zavar, ha a fű magasabbra nő, mint tíz centi. Ha felmagzik, akkor már az öngyilkosságon gondolkodom. Ilyenkor még a vizes fűre is ráhajtok a fűnyíróval. Undorító.

—————————————————————————————————

Könyvgyűjtés

Imádom…imádtam, bár a net miatt lassan múlik a szerelem

Imádom…imádtam, bár a net miatt lassan múlik a szerelem

Igen. Gyűjtöttem őket szorgalmasan. Komoly sorozataim vannak és voltak. Stephen King valamennyi írása ott pihent a polcomon, rongyosra olvastam őket. Akkor sokalltam be azt hiszem, amikor megjelentek az írói álnéven kiadott kötetek, és többé már nem hittem benne. A mai napig tökéletes és grafomán írónak tartom.

Egy ideig Dean R. Koontz is feliratkozott nálam a kedvencek közé, de hamar rádöbbentem, hogy Ő igazándiból egy kötetet írt meg igényesség-alapon, ötletet felmutatva, a többit lemásolta Stephen Kingről. Hál’ Istennek sikerült túladnom a polcon felgyülemlett írásain.

David Attenborough kilóg a sorból. A főiskola alatt kényszeresen elolvastam valamennyi írását, és ami furcsa: nem felejtettem el semmit tanításaiból. Csodálatos kutató, roppant marketinggel a háta megett. Nem mondanám, hogy túlontúl bonyolult író, de világa rejtelmes, példás. Az összes írása ott pihen a könyvespolcon várva arra, hogy gyerekeim leemeljék őket onnan.

Most pedig megemlítem azt az embert, aki példaképem. Utánozhatatlan stílusú és gondolkodású ember: Orwell. Valamennyi hazai megjelenésű írását olvastam és mindegyiken sokáig, napokig, hetekig gondolkoztam. Olyan kaliber, akit a Földgolyó nem bír el a hátán. Leveti, lerázza onnan. Cinizmusa igazából realizmus, szarkazmusa a gondolkodásra intő ujj. Csodálatos elme volt. Kár, hogy rövid ideig élt közöttünk, de talán Ő inkább örült ennek. Valószínű..

Kurt Vonnegut minden idők legjelentősebb német amerikaija. Mindkét nemzetiségét súlyos szavakkal kritizálta úgy, hogy közben az egyént – németet, amerikait – kiemelte a politikából, és magát a politikát süllyesztette el a hétköznapiság, általánosítás mocsarába. Csodálatos ember volt Ő, kár, hogy meghalt. Ő a másik példaképem. Egy valódi író… Szinte minden könyve megvan. Szinte 🙂

—————————————————————————————————

Madárház-készítés

Rémálom volt a madárházak építése. Hál'Isten elmúlt

Rémálom volt a madárházak építése. Hál’Isten elmúlt

Rémálom. Volt egy idő, amikor zebrapintyek, sirálykák számára készítettem terráriumot. Ilyenkor háncsból, fából, csemperagasztóba mártott rongyokból alkottam terrárium-hátfalat, majd egy komplett üvegterráriumot szereltem fölibe. A kezemről cafatokban hámlott a bőr, lerántotta a csemperagasztó. Végül mindig nagyon szép látvány tárult elém: színes, szinte afrikai hangulatú, vadregényes madár-hüllőház. Öt ilyen terráriumot készítettem, majd ez a szenvedély is ködbe veszett. Miért? Fogalmam sincs…

.

—————————————————————————————————

Állatfarm

Filey az egyetlen kutya, akit sikerült megszeretnem

Filey az egyetlen kutyánk, akit sikerült megszeretnem

Az, hogy folyamatosan cserélődtek körülöttem a kutyák, és szinte egyikkel sem sikerült baráti kapcsolatot létesíteni, már önmagában is mutat valami defektfélét. Idegesítettek szerencsétlen párák. Ugyanakkor a vétel pillanatában és a vásárlásról döntéskor olyan képek mozogtak a fejemben, amelyek csak egy kutya-őrültében fogannak meg. Együtt kocogni az őszi erdő rozsdabarna avartakaróján, a Balaton fövenyén friszbit hajítok néki, miközben mosolygós nyugdíjasok konstatálják, hogy milyen helyesek vagyunk együtt, közös ágyban aludni és arra ébredni, hogy kutyusom boldogan nyalogatja az arcom: csupa ostoba, inkább óvodás képzelgés volt. Jött ugyanis a száraz, makacs valóság: a szőnyegre pisiltek századszor is, szétrágták a rattanbútort ezredszeri figyelmeztetés ellenére is, és megették a frissen ültetett tuják zöldellő ágacskáit. Nem szerettem a kutyáimat. Most is kettő van, de Dzimbót és Pötyit gyerekeim gondozzák. Ők megbocsátanak nekik. Az Ő fejükben nincsenek mesebeli álmok, realisták.

Kertünk és házunk eddigi lakói tengerimalacok, macskák, japán tyúkok és kakasok, gyöngytyúkok, mandarinrécék, házi kacsák, pintyek és hullámos papagájok, amerikai gabonasiklók, ékszerteknősök, királypitonok voltak, és akkor még nem vettem lajstromba azt a néhány kutyát, melyeket átengedtem a családi ház küszöbén.

Most egy kecskepárba szerelmesedtem bele. Szerintem jó helyen lesznek nálunk. Úgy vélem kellenek. Hasznosak. Tejet is adnak….

A tehén se rossz dolog…..

—————————————————————————————————

Arab zene

Az arab világ a gyengém. Nem csak az ilyen nők miatt.

Az arab világ a gyengém. Nem csak az ilyen nők miatt.

Arab zene nélkül nem teljes a világ. Egy ideig gyűjtögettem őket kazettán és cd-n, majd helyüket felváltotta a haevy metál és blackmetal. Volt úgy, hogy egymás után hallgattam meg Khaled koncertfelvételét és a Judas Priest: Jugulator című albumát. Durva defekt. Mára visszasimultam, és újra a U2 felé fordultam. Az arab zenét és világot azonban nem tudom kitörölni magamból. Semmi tapasztalatom nincs velük kapcsolatban, mégis úgy érzem, mintha emberöltőket töltöttem volna közöttük teát szürcsölgetve, tömjénpipát billegtetve fogaim közt. Imádom a keleti világot.

—————————————————————————————————

A horgászat

Nagy-nagy szerelem

Nagy-nagy szerelem

Sok ember fejében a horgász nagydarab, pohos, hájas alkoholista, aki két sör között felcsalizza a horgot, majd bedobja a szereléket a vízbe. Azután úgy ül ott a bot mellett, mint egy egérlyukat bámuló macska. A horgászat számomra folyamatos koncentrációt jelent. Nagyjából a motorozáshoz és az íráshoz tudom hasonlítani, hiszen bevezetésből, tárgyalásból és befejezésből áll, motoros nyelven: előkészületekből, motorozásból, és megpihenésből. Ez az egyetlen olyan hobbi a futás mellett, amit egyedül szeretek művelni. Csend kell, nyugalom, és önállóság. A kifogott zsákmány egy részét fel kell dolgozni, egy részét kíméletesen visszaereszteni a vízbe. Nagyszerű játék. Amikor csak tehetem, horgászom. Ha nem tehetem, futok.

.

.

—————————————————————————————————–

A nagy álom

A nagy álom.

A nagy álom.

Végül, és utolsó sorban: nem szeretnék úgy meghalni, hogy legalább egyszer nem jártam be Európát. Lakókocsival. Csakis lakókocsival. Piros kárpittal borított étkező, két franciaágy, méretes mosdó, hatalmas tetőablak, légkondi, műhold-vevő. Mindkét gyerekem hozhatja a legjobb barátját, hiszen hatszemélyes, tágas lakókocsit bérlünk. Esténként Edussal az elősátor alatt borozgatunk, a nap eseményeiről anekdotázunk, miközben a grilltárcsán vidáman serceg a sült húsnak való. A lakókocsi mögött lassan a horizont alá bukik a Napkorong. Ez az álmom.

Mostanában egyre kevesebbet álmodom ……

Köszi, hogy elolvastad

Csizmadia Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.