2011-11-30

Karácsonyi mese

Karácsonyi mese.

Csendes erdő bársony-mélyén, őzek bújtak fénytől félvén!

Vadkan túrta dúlva-fúlva, az avar mélyét megvadulva.

S rágott szája újra-újra, mit megtalált a földre hullva,

Mohos makkot, földet túrva.

 .

Sziklák között csengő csermely, birkózott a szűk mederrel,

Fényesre nyalt kövek között, mohaágyon ott küszködött,

Átspriccelt zöld páfrány fölött, s levél végén lágyan csöngött,

Hol a páfránylevél pöndörödött.

 .

Csendes erdő bársony mélye, természetnek dús tökélye!

Cinke cseveg hajnal hangján, bagoly búg az est harangján,

Szellő penget nyári lantján, levélágy a télnek hantján.

Béke honolt csermely partján.

.

Levélágy a tölgyek tövén, fagyos hanton szürke födém.

Beköltözött télnek csendje, e csodás-csendes bálterembe,

Hol levélágy az élet rendje, tölgy ruhája laza-lenge,

Természetnek igaz rendje.

.

Csendes erdő fehér mélyén, zöldellő folt hó fehérén.

Kopasz tölgyek teste felett, büszke fenyő égre meredt,

Átvészelve őszi szelet, kikacagva a zordon telet.

Ott állott a tölgyek felett.

 .

Sudár törzsén vaskos ágak, cudar széllel paroláztak.

Egyedül állt erdő mélyén, átsütött a hónak fényén,

Pikkely pattant barna kérgén, teste rezzent ágak végén.

Sírás sikkant hűs elméjén.

 .

Csendes erdő gyilkos mélye, embervilág rút tökélye.

Teste rezgett minden ágán, rést ütött a fejsze fáján,

S kínzó halál szűk homályán, éltét adta kábán-báván,

Karácsonyunk bús oltárán.

2008. december 20.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.