2011-11-18

Munka és írás a mai napig

Ilyen jó szöveget én sem találtam volna ki...

Ilyen jó szöveget én sem találtam volna ki… 🙂

Izrael után az következett, amire számítottam. Munkát kerestem, de nem találtam. Magamat kerestem, de nem találtam. Minden megváltozott, valahogy minden valaha megfogalmazott célom okafogyottá vált.  1996 nyaráig ostoba cégek ostoba projektjein dolgoztam, amiért köszönet sem járt, és pénzt sem adtak. Rengeteg szabadidőm lévén nekiveselkedtem a versírásnak. A Fül című regényt befejeztem, és annak rendje-módja szerint a “fiókba” dugtam. (Csak évek múltán került újra a kezembe) Ekkor, ebben az élethelyzetben úgy gondoltam, hogy engem az írás fog életben tartani, és talán az álmaimat újra felszínre húzza a feneketlen mélységből. Nyár derekán egyik ismerősünk protekciójával eljutottam egy neves reklámcég magyarországi igazgatójához. Olvasta a verseimet, novelláim egy részét, és azt a kis gyűjteményt amelyben bizonyos élethelyzetekre írtam cinikus vagy humoros pársoros versikéket.  – Gábor! Maga nagyon ígéretes, esetleg betölthetne nálunk egy reklámszövegírói posztot! – mondta, miközben a verseskötetemet forgatta hófehér ujjai között. Még mielőtt boldogságomat kinyílvánítva rámosolyoghattam volna, így folytatta: – Hogy tehetségét bizonyíthassa, adok magának, Gábor egy kis feladatot. Természetesen az elvégzett munka értékének megfelelően fizetünk utólag. A könyvemet az asztalra tette, és egy telefononos szolgáltatásokat nyújtó cég “reklámbriefjét” húzta elő a fiókból. A levél roppant furcsa iromány volt. Újsághirdetés-szöveget és óriásplakát feliratot kértek az említett reklámcégtől. Vicceset, lényegre törőt, frappánsat. Zsebre vágtam az irományt, majd néhány napon belül leszállítottam a kért anyagot. Az igazgató úr átvette, magabiztosan mosolygott, ingatta a fejét, hümmögött, elutasította, új briefet és új időpontot adott, majd elküldött. Úgy vettem, hogy nem tetszik neki az irományom. A következő héten ugyanez újra lejátszódott, azzal a különbséggel, hogy a telefonszolgáltató cég helyett egy konzervgyár reklámigényét vihettem haza. A harmadik héten már nem jutottam be az igazgatóhoz, hanem a munka a titkárságon várt, és ugyanezen hét elején a HVG-ben megjelent egy telefonszolgáltató cég reklámszövegezett képe. Pokolian ismerős volt.

Apa leszek?

Apa leszek?

Nyár végéig összesen négy reklámszöveget írtam, melyek közül kettő meg is jelent. Pénzt sosem láttam, állást nem kaptam. A cinizmusom olyan lánggal égett, hogy kigyulladtak a csillagok is. Üres zsebbel, munka nélkül, a depresszió kezdődő tüneteivel ültem szoba-konyhás hattyú utcai lakásunkban. Félelmeimet csak fokozta, mikor megtudtam, hogy apa leszek.

Pénz mindenek felett.

Pénz mindenek felett.

Engem világ életemben kiütöttek a nehézségek, de valahogy mindig sikerült talpra állnom. Az a hír, hogy tél végére újabb taggal növekszik családunk arra sarkallt, hogy leoldjam magamról a kudarcok bilincsét, és az álmokat végleg a földbe tiporjam. Olyan munkát kellett keresnem, ami ugyan távol áll tőlem, szellemi igényimtől, de kielégíti egy háromtagú család anyagi igényeit. Edus azt javasolta, legyek a kereskedelem “kurvája”, vállaljam a földkerekség legundorítóbb munkáját:  utazó ügynökké váljak. Belőlem ügynök? Mintha azt várnánk, hogy a lepkebábból veréb röppenjen ki, az elmebetegből bölcs gondolat törjön elő,  nappalt újabb nappal kövessen. Félelmeimet csak fokozta, hogy angol nyelvtudással nem rendelkeztem, így az esetleges ügynöki állásból nem volt felfelé vezető út. Nagyjából húsz multinacionális vállalthoz adtam be önéletrajzomat. Egy részüket postán küldtem el, a közelibbeket személyes varázsommal ajándékoztam meg. Meghirdetett állásról nem tudtam, így vakon lőttem. Néhány napon belül elutasított a két kólagyártó vállalat, valamennyi cigarettaforgalmazó, és egy soroksári úti csokicég. Két hét múlva bélyeg nélküli fehér borítékot találtam a postaláda mélyén. Megbeszélésre invitált egy – lakhelyünktől –  két utcával lejjebb székelő multicég.

Tökéletesen kiégtem, néhány év alatt

Tökéletesen kiégtem, néhány év alatt

Augusztus végén, négyfordulós procedúra végén a Mars Magyarország dolgozója lettem. A felvételemet igazoló szerződéssel a zsebemben inget, élére vasalt nadrágot és nyakkendőt vásároltam, melyek kiválasztásában feleségem irányított. Az első munkanapjaimat a központban töltöttem, ahol megtanítottak arra, hogyan kell látnom olyan dolgokat, amelyek cseppet sem hasonlítanak arra, amiket valóban látok. Az agyam legmélyebb szektoraiba igyekeztek elültetni olyan alapelveket, melyek inkább egy vallási szekta törekvéseibe illettek volna, mint a kereskedelem gyilkos vizein evező cég szemléletébe. A betanítást követően a cég országos tréningjén ismertem meg leendő kollégáimat: csupa nyakkendős, turpisságba, és fifikába burkolózott eminenciást. Ekkor vált számomra bizonyossá, hogy olyan távol kerülök az írás és olvasás berkeitől, mint még eddigi életemben sosem. Afrikát pedig végleg kitöröltem az agyamból. Hosszú éveket töltöttem el autómban ülve, üzletekben alkudozva, hűvös nagykereskedők társaságában, miközben mindent átitatott a pénz, a profit, az üresség szaga. Ekkor, ebben az időszakban születtek azok a versek és novellák, melyek a menekülést, és boldogságot célozták. Fáradt, magányos, rideg és tökéletesen érdektelen emberré váltam mind magammal, mind környezetem élőlényeivel szemben. A pénzzel, házfalakkal, új tárgyakkal, demagóg szövegekkel, csokorba szedett alapelvekkel pedig sosem sikerült szoros barátságba kerülnöm. Talán így volt jó. Talán azt mondhatom: Hál’ Istennek!

6 év. Hat hosszú év múltán egy csapásra megváltozott minden. Mint amikor kiég egy trafó, leáll a szív, mindent elpusztítva kitör a szunnyadó vulkán. Mint amikor felvillan egy csodás emlék, rég hallott szavak szüremkednek be a nyitott ablakon, és megtörik a magányt. Mint amikor a redőny résein keresztül szemünkbe villan a lemenő napkorong fénye. Hat év múltán újra megnyílt a világ.

2003 óta Etyeken tanítok. Újra lettek álmaim…..

Köszönöm

Csizmadia Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.