2011-08-09

Kopogj be Csimaxhoz

A Darázs című novella ötlete egy nehéz éjszaka szörnyű álmának nappali továbbgondolását követően született meg. Maga a rovar is életünk közvetlen része, padlásunk finom üveggyapot szőnyegén számtalan kisebb-nagyobb darázsfészek süpped a félhomályba. Ott élnek, és ezt hangos zümmögésük is jelzi. A gyermekeim úgy félnek tőlük, mint a tűzből előpattanó parázstól. Gyűlölik őket. Rettegnek tőlük. Már látványuk is úgy hat rájuk, mintha csípéseik után felduzzadt, nedvedző sebeiket borogatnák. Előre félnek attól, ami még meg sem történt.

Az élet történések, és azok feldolgozásából álló emlékképek szoros füzére. Kettőn áll tehát a vásár. A megélt történések száma egyáltalán nem lebecsülendő. Minél több van belőlük, annál nagyobb számú emlékképet tárolhatunk el memóriánk végtelenjében. A megélt történések feldolgozása csak rajtunk múlik. A csodás történetek elenyészhetnek és csúcsra juthatnak, akár duplikálódhatnak is. A kellemetlenségek pedig beárnyékolhatják életünk, hatásukra menekülni kezdünk a létünket érő hatások, újabb történések elöl. Becsukódhat szemünk. Rettegni kezdünk.

Vannak olyan érző lelkek, akik a kellemetlen életjeleneteket visszafordítják, mint juhász az éjszakai subát, és mindenek ellenére pozitív emlékeket tárolnak el agyuk zugaiban. Számukra mindig tárva-nyitva áll a Világ. Tapasztalnak, tanulnak, és várják a történeteket. Keresik őket. Számukra is létezik szörnyű élmény, de nem félnek elébe menni.

A Darázs című novella verses mottójával búcsúzom. Kérem, lapozgassák a Darázs című honlap oldalait: jó szórakozást kívánok hozzá.

.

“A gyermek szeme lelke

tiszta vizű csermelye.

Benne álma úgy

csillan,

akár

a kvarcon sikamló

halovány napsugár.

.

.S félelme oly fekete,

akár

a ködlepelbe búvó

fáradt őszi határ.”

.

Csizmadia Gábor: Félelem

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.