Működés? Képtelenség!

Egy gépezet legapróbb csavarja vagyok. Egy mesebusz csavarja. Elképzelhető, hogy nem is létezem, hiszen lehet, hogy a mesebusz is csak az érzékszervek hazug játéka. A busz egy utángyártott elemekből álló tákolmány, tulajdonképpen egy hibás elképzelés. A torzszüleménynek van tulajdonosa, és több sofőrje is, akiknek az a feladatuk, hogy igazgassák a csavarokat, szerelékeket, utasokat, valamint betartsák a tulajdonos parancsait, mégha oly ostobák is, mint egy óvodás egyetemi felvételi kérelme. A sofőrök helye a busz volánjánál van. Akkor is ott a helyük, ha némelyiknek jogosítványa sincs. Mondom… a jármű egy mesebusz. A létezése is  gyermekiesen meseszerű. A buszt olyan apró csavarok, szerelvények tartják egyben, mint én. Sok-sok csavar és szerelvény alkotja a mesebuszt, de gondozni senki sem szokta Őket. Viszont a rozsdás csavarok nyikorognak, az olajozatlan szerelvények csikorognak. Zavaróan csikorognak. Fülsiketítően. Szinte elviselhetetlen ez az utasok számára.

admin-ajax.phpA mesejármű tulajdonosa bízik abban, hogy a busz nem rohad le az út szélén. Hisz benne, de legalábbis úgy tesz, mintha hinne. A gépezet működéséhez motorra és üzemanyagra is szükség van. Ezért a laza tákolmány gazdájának nap, mint nap mélyen zsebbe kell nyúlnia. Zsebbe is nyúl. Előkapja a hitelkártyáját, és bevásárol. Ilyenkor mindenki boldog lesz hirtelen. A régi, jól működő csavarok, az új utángyártott csavarok, és az egész tákolmány boldog. Mindenki egyszerre kezdi látni a „jövőt“. A hitelkártya tartozását azonban egy idő elteltével ki kell fizetni, ezért újabb hitelkártyát dob harcba a tákolmány gazdája. A kifizetetlen hitelszámla mögött boldogtalan és mérges hitelezők állnak, akik megfogadják, hogy soha többé nem adnak kölcsön a gondatlan „gazdának“. Még akkor sem, ha a(z) „(oktatási – elszólás, bocsánat, rossz szóhasználat) tákolmány“ az Ő tákolmányuk is. Ugyanígy jár a második, harmadik, és sokadik hitelező. Mindegyikük mérges. Annak ellenére, hogy az ominózus busz az övék is. A gépezet pedig újra rohadni kezd, a csavarok lassan kihullanak, és a teljesítmény csökken. Szinte nem is működik. Úgy fest, mintha állna a(z) „(oktatás – elszólás, bocsánat, rossz szóhasználat) furgon(ja)“. Az utángyártott csavarokra sincs már pénz, ezért a gondatlan gazda kihátrál a busz mögül és rábízza az utasokra, hogy valahogy működtessék, húzzák-vonják, taszigálják a tákolmányt oda, ahova akarják. Az egyik utas üléseket, a másik üzemanyagot, a harmadik ékszíjat, a negyedik téli gumit vásárol. Mindeközben a busz sofőrje – akinek az a feladata, hogy „igazgassa“ a buszt – folyamatosan a gondatlan gazdára mutogat, hogy tájékoztassa az utasokat, ki a felelős a busz össze-vissza mozgásáért. Az utasok egy ideig hallgatják, azután … Na, eddig tartott a történetem! Sokféle befejezés illik a végére. Én kettőt látok.

Lehet „magyarosan-valóságos“ vége, mikor az utasok semmit sem tesznek, és tovább vásárolgatnak. Megvásárolják a rövidke kényelmüket. Sőt! Ezek az utasok tovább hallgatják a sofőrök rinyálását is. Sőt! Ezek az utasok elhiszik a „gondatlan gazda“ eltűnését is.

Lehet „magyartalanul-meseszerű“ vége, mikor a az utasok eszmélnek, és leszállnak a buszról. Nem akarják hallgatni a sofőrök ostoba rinyálását, és nem hisznek a gondatlan gazda történetében sem. Ők másik buszt szeretnének. Valódi csavarokkal, valódi motorral. Hisznek benne, hogy továbbra is ők vásárolják az üléseket, az ékszíjat, téli gumit, DE LEGALÁBB NEM NEKIK KELL BESZERELNI A BUSZBA.

Végezetül. Ez egy mese a mesebuszról. Amennyiben úgy érzed, hogy a szimbólumok hasonlítanak a valóság árnyékszékeihez, akkor tévedsz. Ha úgy érzed, hogy a szereplők – gazda, sofőrök, utasok, csavarok, szerelvények – hasonlítanak a klikre, igazgatókra, szülőkre, tanárokra, kiszolgálókra – akkor menj pszichológushoz. Valószínűleg üldözési mániád van vagy nagyon gyerek maradtál. Még mindig hiszel a mesékben…

Lépjünk a valóság mezsgyéjére!

Múltkorában szülői értekezletet tartottak a fiam iskolájában. A rengeteg – oktatást érintő napirendi pont végén ott figyelt egy érdekes pont. Ez volt a címe: “– Kéne a gyerekeknek egy osztályszekrény, amiben tárolják a cuccaikat. Minden szülő adjon be 5000 forintot, mert a fenntartónak nincs rá pénze.” Slussz! Sok pénz? Nem! Az én pénzem? Igen! Nekem kéne szekrényt venni? Nem! Megvettem már az adóforintjaimon ezt a szekrényt? Igen! A képlet szerint kétszer veszem meg a szekrényt? Igen, igen, igen!

Üdv

Csizmadia Gábor

biológia-földrajz szakos tanár, plusz szülő, néha mesebusz utas, csavar

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.