2011-11-29

Téli tavasz

Téli tavasz.

Mogorva setétben imbolyog

A gyertya fáradt sárga fénye.

Kertem ölében nyír szipog,

Fagyos törzzsel sárba érve.

. 

Köd üli a világ érző ágait,

S borongva csepeg a múltba.

Csúfolván az Élet arányait

Letaszítja az elavultba.

 .

Szobám mélyén ül létem.

Künn gyilkol a téli penge.

Testem ringó hintaszékben

Pihen a múlton elmerengve.

.

Az asztalon a gyertya fázik,

Langyos bögrémhez bújna.

Gőzölgő teámmal parolázik,

Fénye nyalja újra s újra.

Lángja megdől, mélybe merül,

Majd bögrém aljára úszik.

Villámok közt az égbolt derül,

S a köd helyére tavasz kúszik.

Újra látok! Az ablak zugából

Bámulom, mit rég kerestem.

Látom, miként tör anyámból

Utat önnön magzati testem.

 .

Csodálatos emlőjén tapad,

S szív, szipolyoz vad ajkam.

Karjára fektet s vélem marad,

Míg álomba simulok halkan.

 .

Apám markát érzem arcomon.

Vaskos tenyerével simít,

S karját erősebben markolom,

Ha a rémület benn felsikít.

 .

Látom lányom, ott jő távol

A virágzó gyümölcsfák alatt.

Hullámos hajában vígan táncol

Egy pajkos tavaszi fuvallat.

 .

Ő a lelkem, aranyam, ő a kincsem.

Miatta dobban apai szív,

Hangjánál tán szebb dal nincsen,

Amint közös énekre hív.

És látom a fiam mosolyogva,

Ölében kényeskedő macska.

Farka végét marokra fogja,

S pihenőt ad ki parancsba.

.

Lelkére vigyáznak a rétek,

Óvják csízek, pillék, gyíkok.

Emberhadra bízni vétek,

Bennük sajnos én sem bízok.

 .

S párom, kinek testét-lelkét

Szeretem, mert szíve szívem.

Hányszor festett csodás estét

Sötét vásznat vidítva szelíden.

Így merengek, s lassan, titkon

Visszatér a sűrű, nehéz pára.

Székembe rejtem minden titkom,

Egy új tavaszra várva-várva.

 .

Az asztalon bögre, setét csend,

Odakint örökkön friss hó hullik.

Ám újra tavaszi est dereng,

Ha gyertyám lángja felém nyúlik.

 .

2005. január 19.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.